6. rész

Hirtelen felültem.Megdöbbentem.Harry ideges volt.Az előbb felé hajított párnát szorongatta.Világoszöld szeme sötétebb árnyalatú lett.Mindig mosolygós arcán bosszúságot és dühöt láttam.Teljesen össze voltam zavarodva.Talán újra fenyegetést küldött neki az a szemét?Azért akar elköltözni?Szörnyen éreztem magam, hogy nem tudok segíteni neki.Ő mindig mellettem áll, akármiről is van szó, viszont én képtelen vagyok bármit is tenni érte.Észrevette, hogy az ideg összeroppanás szélén állok.Megtörte a csendet.

-T-Tudom, hogy ki volt..-alsó ajkára harapott.

-Miről beszélsz? Ki mi volt?-értetlenkedtem.Teljesen belelovaltam magamat a Jake-es témába.Más nem is jutott eszembe.
Nem szólt semmit.Zsebéből elővette a telefonját.Kis ideig kutatott az SMS-ei között,majd megnyitott egyet. A kezembe nyomta a mobilját.Elfordult tőlem.Arcát a kezeibe temette.Egy darabig csak fogtam a készüléket és őt bámultam.

-Olvasd...olvasd el..ezért nem bánom a költözést.-suttogott eltakart arccal.

A fényes képernyő előtt a fekete betűk csak úgy világítottak.Ahogy olvastam, minden egyes szóval egyre nagyobbra nyílt a szám.Maga az SMS tartalma különösebben nem lepett meg.Csakhogy ekkora mázlim volt, ennyi bal szerencse közt.

Feladó: Louis
Küldte: 23:15

Beleraktam a heroint a poharába!:D Most majd megtanulja, hogy kinek a pasijával szórakozzon!Remélem kitöri valamijét!Jó volt az a kis jelenet Jakkel.Jó ötlet volt, hogy elhívtad. Na xoxo <3

 

Leraktam a telót az éjjeli szekrényre.Harry felhúzta a lábait azzal támasztotta a fejét.Mereven a pólóját bámulta.Láttam, hogy egy könnycsepp hagyja el a  szemét.Rájöttem, hogy mégha ki is derült az igazság, ezerszer jobb lett volna ha nem tudja meg.Akkor is ha tovább piszkált is volna.Bármi jobb lett volna annál, hogy a legjobb barátomat sírni lássam.

 

Kíhúztam egyett a zsepistasakból.A kezemmel felemeltem térdeihez szorított fejét.Amint megláttam kedves arcát, ahogy szemei elvörösödtek nekem is sírhatnékom támadt.

 

-F-Félreküldte ..az..SMS-t.-mondta szaggatottan.

 

Szorosan magamhoz öleltem.Éreztem ahogy a melkhasa gyorsan mozog fel-le.Sose láttam még sírni.Soha.Nem az a fajta.

 

-Tudom...Sajnálom, hogy csalódnod kellett benne.

 

-Én sajnálom...veszekedtem veled egy ilyen senki miatt ..-zsepiért nyúlt.

 

Elengedtem és arcába omlott haját hátrafésültem.

 

-Harry én mindig melletted leszek.Jóban, rosszban...egészségbe betegsége..tudod..míg a halál el nem választ..:)-próbáltam vigasztalni.

 

Kifújta az orrát, majd elmosolyodott.Bedobta a zsepit a közeli kukába.Kicsit elállt a sírása.

 

-Szeretlek Alice.-édes kiskutya szemeinek nem tudtam ellenálni.

 

-Jajj tudod, hogy én is szeretlek.-közel hajoltam és nyomtam egy puszit piros arcára.

 

Egy utolsó könnycseppet ejtett, megdörzsölte a szemeit és már újra a régi volt.Tört egyet a csokiból lassan eszegette.

 

-Itt hagyjuk Washingtont.Új életet kezdhetünk New Yorkban és soha többé nem kell látnunk őket.-bíztattam.

 

-Alice..-kezdett bele mondandójába.

 

Valaki kopogott.Anya volt az. Vagy fél óráig lelkizett velünk.Látta, hogy Harry sincs a toppon.Rengeteg jót mondott az új suliról.Hogy milyen neves, meg hogy mennyi mindenkit ismerhetünk meg. Mintha tudta volna, hogy mit kell mondania.Harry a beszélgetés végére egészen kivirult.Anya elégedetten távozott.Újra csak ketten voltunk a szobámban.

 

-Jajj belekezdtél valamibe.-érdeklődtem.

 

-Semmi különös.. elfáradtam.Szerintem hazamegyek és kialszom magam.

 

-Rendben.Én is alszok egy jót.Sütivel együtt.-balra biccentettem a fejem, ahol Süti már javába aludt.

 

Még egy kicsit beszélgettünk, aztán lassacskán hazament.Este szokás szerint puszit váltottunk az ablaknál.Cicusom mellém fészkelődött.Mellkasom melegítette vastag bundájával.Magabiztosan gondoltam bele a jövőbe.

 

 

 

-