5. rész

Süti befészkelte magát az ölembe.Szipogtam egyet.Pulóverom ujjával felitattam nedves arcom.A reszketésem elállt.Nem bírtam rá haragudni.Túl sok kérdés keringett a fejemben.Ő még nem is tudja ezt.Már előttem volt a kép,ahogy elmondom neki.Össze fog törni.Neki itt sokkal jobb a helyzete mint nekem.Őt kergetik a lányok, engem meg mindenki csak úgy ismer mint Harry "barát nője".
Eleinte a lúzerkockák klikkjébe tartoztam.Az iskola számkivetettjeihez.Louis, és a többi klón jóvoltából.Kizárólag Harry miatt vagyok ott, ahol most.Utálom ezt.
A cicám cirógatva gondolkoztam a jövő évünkön,mikor Sook pufi arcát pillantottam meg az ajtóban.

-Szia Alice.-nézett ártatlan boci szemeivel.

-Szia Sukey.Tudod?-volt egy olyan érzésem, hogy nem.

-Igen már régóta.-válaszolt Elmoját szorongatva.

-És mért nem szóltál?

-Anyuék mondták, hogy ne szóljak...

Remek.Még a saját családom is ellenem van.Ezt nem hiszem el.
Kishugom, mintha olvasna a gondolataimban, egy nagy tábla karamellás Milkával a kezében lépett beljebb.Lerakta az éjjeliszekrényembe.Nyomtam egy puszit az arcára.

-Ugye nem haragszol rám?-a kérdés megválaszolta önmagát.

Elmosolyodtam.

-Dehogyis.Nagyon szeretlek.

Sook fülig érő mosollyan sétált ki.Útközben elhagyta a plüsijét.Kivételesen bezárta maga után az ajtót.Újra kopogtattak. Előre mentem, felkaptam Elmot a földről.Határozottan ajtótnyitottam.

-Tessék cicám, ezt itthagytad!-kiáltottam már sokkal boldogabban.

Arra számítottam, hogy Sukeyt fogom fejbetalálni kedvenc plüsijével, de ehelyett Harry állt előttem.Egyenesen hasbavágtam.A kezem nem mozdult.Éreztem, hogy vörös lesz a fejem.Ahogy ott álltunk hugicám odarohant hozzám kikapta a kezemből és már futott is tovább.Ő is jókor jön.Beletúrtam a hajamba.A mamuszom bámultam.

-Bocsi.-nyögtem ki.

-Semmi. Bemehetek?Beszélnünk kéne valamiről.-arca komor lett.Nem tudtam elképzelni, hogy mi az amit el akar mondani.Ennél rosszabb már egyszerűen nem lehet.

-Persze.Én is mondani akarok valamit.-szekrényemen lévő 100-as zsepicsomagért nyúltam.

Beljebb léptem lehuppantam az ágyra.Harry leült mellém.Kinyitottam a csokimat.Leraktam az ágy közepére.

-Sajnálom ami történt..

A kezét az enyémre tette.

-Azt elhiszem.

Kezem kicsúsztattam az övé alól.

-De tudod..sajnos van ennél rosszabb is. Elköltözünk...tudsz róla?

-Persze. Már 2 hete.

Olyan egyszerűen mondta, mintha ez teljesen természetes lenne.Felálltam az ágyról.Az ablakhoz sétáltam.2 hete tudja..és nekem nem szólt egy szót se.A körmömet belemélyesztettem a kezembe lévő párnába.Ennyire nem számítok neki?Mért nem mondta el?Mért kellett titkolózni?

-Mért nem szóltál?-mérgemben felé dobtam a kispárnám.Úgytűnik számított rá,  elhajolt.

-Hidd el próbáltam.Nem is egyszer.Nagyon sajnálom.De nem akartalak szomorúnak látni.

-És ez a megoldás??Hogy nem szólsz róla??Olyan mintha nem is érdekelne!-visszafeküdtem az ágyra.

-Tulajdonnképpen nem is.-a válasza megsemmisitő volt.