8. rész

 *két hét múlva*

 Pont végeztem a pakolászással. Bőröndjeimet a a falnak támasztottam.Az ágyamon feküdve vártam, hogy apa megjöjjön a kocsival.Nem akarok elmenni. Túl sok szép emlék köt ide.Már Louis is leszállt rólam...megtudta a költözést.Jake pedig bunyóba keveredett, szóval őt se kell látnom egy darabig.Minden kezd helyreállni, erre költözünk.Szív alakú párnámat a mellkhasomhoz szorítottam.Közelebb emeltem az arcomhoz.Szívtam egy utolsót az otthon illatából.Érződött rajta anya édes parfümje, amit még én vettem neki a szülinapjára.
Még vagy 20 percig feküdtem egy helyben és élveztem a pihenést.Egyszer csak kinyílt az ajtóm.

-Viszlát Alice szobája!-köszönt el, és már viharzott is tovább.

Nem szólaltam meg, csak némán elmosolyodtam.

-Alice, Sukey megjött apátok!! Hozzátok a csomagjaitokat!!-kiabált anya.
Felültem.Párnám betömöszkéltem a bőröndöm első zsebébe, majd odasétáltam Sookhoz.

-Na gyere Picur.-kézen fogtam és elindultunk a kijárati ajtó felé.

-De még nem köszöntem el a WC-től.

-Menj..-mondtam megértően.

Anya az étkező asztal mellett állt.Átnézte a csomagjait.

-Kicsim mindent bepakoltál?A fogkefédet is?És Süti is megvan?

-Basszus Süti!-kiáltottam fel.

Visszarohantam az emeletre.Minden szobát átnéztem.Végül az ágyam alá kuporodva találtam rá.

-Bocsáss meg, hogy elfelejtkeztem rólad..Szörnyű vagyok tudom. Na gyere-ragadtam meg a mellső lábainál.Nagy nehezen beraktam az utazó ketrecébe.Ő se akart elmenni.Nem csodáltam.

Felkaptam a ketrecét és lebaggyogtam.A nagy fekete autó már ott állt az iker házunk előtt.Hét személyes úgyhogy együtt utaztunk Harryékkel.Szülei már bent ültek az első üléseken Hazzával együtt. Felkaptam a táskáim és a csomagtartó felé indultam.Harry egyből kipattant és elvette tőlem.Jókedvűen kapta fel legalább 200 kilós táskámat és persze Sütit.

-Khmm...kösz...

-Ugyan nincs mit.Amúgy te mit cipelsz ebben?Téglákat?

-Igen...gondoltam hozok egy kis szuvenírt...Szerinted?-mondtam gonoszul, de csak nevetett.

Beültünk a kocsiba.Egy kis idő után anya és Sook is bent voltak.Harry mellett ültem.Hope-os nyaklánca a nyakában lógott, mint nekem.Nagyon szomorú és dühös voltam. Nem akartam beszélgetni senkivel.De ez elkerülhetetlen volt.
Az autó elindult.Gyorsan letekertem az ablakot.Kihajoltam.Addig néztem , figyeltem az otthonom amíg ki nem fordultunk az úttestre.A többi ház mögött lassan eltűnt.Szipogtam egyet.

-Ne sírj kedvesem.-Vígasztalt Mrs. Styles majd hátra nyújtott egy zsebkendőt.

-Köszönöm.

Letöröltem az arcom.Harry összekulcsolta a kezünket.Nem szólt hozzám csak ültünk szótlanul egy órán keresztül.A szüleink persze próbálták elterelni a témát, még a rádiót is bekapcsolták, de mindez nem sokat segített a helyzeten.Mi csak ültünk és szorítottuk egymás kezét.Egy nem túl barátságos környékhez értünk.A házak szürkék voltak.A szmog még a kocsiban is érződött.Apa beparkolt egy kis parkolóba.Ellengettem Harry kezét és mindketten kiszálltunk a kocsiból.Imádkoztam, hogy szép legyen az új ház. Anya a kezembe nyomta a csomagjaimat.Megkerestem Harry kezét .Sook pedig az enyémet.Hárman sétáltunk a keskeny járdán. Olyan 2 perces séta után meg is érkeztünk egy 10 emeletes házhoz.Kikerekedett szemekkel a legjobb barátomra néztem.Láttam, hogy lassan lentről felfele végigméri a házat.Semelyikőnk se szólalt meg.

-Szent-szar.-törte meg végül a csendet Harry.